Olyan nehéz megmondani, hogy kiben milyen tehetség rejlik. Amikor azonban valakiben felfedezik ennek a jeleit, akkor mindenki azt gondolja, hogy amint kimondjuk, valaki tehetségesen rajzol, énekel, táncol, zenél, számol, sakkozik, focizik, vagy bármilyen olyan tevékenységet űz, amiben a képességei nem átlagosak, akkor ez a tehetség öntörvényűen és magától értetődően nyilvánul majd meg. A tehetségnek minden egyszerű lesz és az adott területen, amiben tehetséges elfogja érni a lehetőségei maximumát.

Amikor Gergely fiamra azt mondták, hogy van tehetsége a sakkhoz és vigyem rendszeresen edzésekre - ez valamivel 5 és féléves kora után volt - akkor úgy gondoltam, ha ilyen fiatalon észreveszik az ilyen irányú képességeit, akkor biztosan nagyon egyszerűen fog érvényesülni. A szülő ilyenkor elolvas pár cikket a sakktehetségekről és máris azt vizionálja, hogy a korosztályából mindenkit legyőz és hamarosan már sok felnőtt is megtapasztalja milyen kikapni egy nagyon kicsi fiútól. Három év múlva 8 és félévesen, már egészen máshogy gondolkodik egy szülő, mint az indulásnál. Ekkor már nem érti, hogy ennyi befektetett munka és költség árán is miért nem jönnek még azok az eredmények, amit az indulásnál elképzelt.

S ekkor rá kell ébrednie, hogy a tehetséggondozás koránt sem olyan egyszerű feladat, hanem nagyon kemény és fáradtságos út, aminek a végét nem is látni, csak remélni lehet. Aztán ráébred az ember, hogy számos hasonló problémával küzdő szülő van, aki szinte naponta teszi fel magának a kérdést: Érdemes e ezt még tovább csinálni? Érdemes e ennyi energiát, időt és pénzt fordítani egy álomra, ami talán sohasem valósul meg.

S ezekre a kérdésekre a válaszokat, - hiába van ott a sok hasonló tehetséges gyerekkel és ugyanolyan problémákkal küzdő szülő, akivel újra ás újra megosztjuk a tapasztalatainkat - senki nem tudja megmondani. A legtöbbször ugyanis a saját tapasztalatokat, mindenki egy olyan pontról értelmezi, ahol vagy sikerült elérni a kitűzött célokat, vagy nem. Azt azonban már senki sem tudja, hogy hol siklott ki a tehetséggondozás, vagy hol vett olyan fordulatot, ami eredményt hozott.

Pontosan, ezért  határoztam úgy, hogy míg az ember dolgozik a tehetség kiteljesedésén, amikor még benne áll a küzdelemben, akkor igyekszem megőrizni lépésről, lépésre azokat, a dolgokat, amiket mi tettünk meg mindazért, hogy minél sikeresebb legyen, minél többet kamatoztasson a tehetségéből a fiam.

Mennyire tehetség pártoló napjaink környezete?

Különösen fontos a tehetség ápolása egy olyan világban, ahol a tehetség kamatoztatása, nem valamilyen gondolat, vagy megvalósítandó filozófiát jelent, valami olyan megfoghatatlan tényezőt, ami másokat lenyűgöz, hanem az a legfontosabb kérdés benne, hogy ebből mennyi pénz termelhető ki.  Ilyenkor minden tisztelet megilleti azokat az edzőket, oktatókat, akik számára még mindig az az igazán fontos, hogy egészséges, intelligens, a saját tehetségét a lehető legpozitívabb módon megélő felnőtteket neveljenek a tehetséges gyerekekből.

Ez egy olyan világban nagyon nehéz, ahol az utcákon, az üzletekben, játszóhelyeken, orvosi rendelőben és a televízióból árad a gyerekek felé, a sok ezer fogyasztói társadalom generálta információ. Ezek között az információk között nehéz eligazodni, nehéz megtalálni mi fontos és mi kevésbé az. Ugyanúgy, ahogy a felnőtteknek is. A fogyasztás és a tárgyak birtoklására való folyamatos felszólítás, viszont száműzi a gyermeki szellemet, magát a gyerekkort is.  Ez a világ igyekszik mindig apró pénzre váltani, egy életre szóló filozófia helyett a tehetséget. Amennyiben ugyanis a tárgyak birtoklására kerül a főhangsúly már az óvodás korban is, úgy mi szülők vagyunk azok, akik mindent megtesznek azért, hogy végleg kiirtsuk a gyermekkort és a szellem nélküli fogyasztást segítsünk elültetni a gyerekeink fejében.

A fogyasztásnak, a fogyasztói társadalomnak ugyanakkor nincs és nem is lehet filozófiája, s éppen ezért nekünk ehelyett kell találnunk minden gyermeknek szellemi tevékenységet, játékot, ami a képességeinek kibontakoztatását segíti. Olyan játékot, amely lehetőséget teremt arra, hogy különbséget tudjon tenni a gyerek az információk ezrei között, ami segíti a logikus gondolkodást, ami felismeri egy helyzetben, egy üzenetben a csapda helyzetet, s így a pillanatnyi előnyök helyett a hosszú távú fejlődést, a végső győzelmet választhatja. A sakk pontosan ilyen sport. Azonban mindenki megtalálja ezt a fontos momentumot abban, amiben az ő gyereke tehetséges. A sakkot azonban javaslom minden gyereknek, bármivel foglalkozzon is, mert annak transzfer hatását más területekre, már régen kimutatták. Sokkal könnyebben tanulnak, oldanak meg problémákat azok, akik valaha is behatóan foglalkoztak a sakkal. Közvetlenül az általános iskola kezdése előtt, ezért a kisebbik fiamat Domonkost is beírattam sakkra, holott tudom, őt nem érdekli annyira a játék, s nem is mutat olyan jeleket, ami alapján többlet tehetsége lenne hozzá. A tanuláshoz azonban, az információk hatékonyságának a feldolgozásához a sakk nagyon sokat segít neki és így könnyebben fogja venni az iskolai terhelést.

Gergely ugyanakkor ezekkel vágyakkal és elképzelésekkel, amit a filmben látunk indult neki az útnak, ahol a tehetségét szeretné kibontakoztatni.