Minden gyerek válhat csodagyerekké és zsenivé, s ehhez néha csak az kell, hogy a megfelelő időben fedezzék fel a gyermek fogékonyságát, valamely terület iránt és megkapja a fejlődéséhez a megfelelő támogatást. Az a parázs tudja lángra lobbantani a vidéket, amely megfelelő gyúlékony anyagra hull. Így amennyiben egy gyerek megfelelő speciális képzésben részesül úgy később felnőtt korában is a legkiválóbbak közé emelkedhet az adott területen. A csodagyerekek teljesítménye azonban már gyermekkorban a felnőttek tudásával vetekszik. Elsősorban, olyan területeken válik nyilvánvalóvá a zsenialitásuk, ahol jól mérhetők, összevethetők, vagy plasztikusan megjeleníthetők a teljesítmények.

A fejlődéshez minden tehetségnek a legkorszerűbb tudásra, a legjobb oktatókra és eszközökre van szüksége még, ha a zseni is. Nálunk jóval kevesebb tehetséget tudnak eljuttatni oda, hogy valóban kiteljesedjenek. Vannak területek, ahol erre alkalmatlan a közeg, nincs meg hozzá a megfelelő tudás és van, ahol financiális korlátai vannak, annak, hogy a tehetségekből valódi teljesítmény szülessen. Így ha megnézünk pár csodagyereket a történelemből mindenütt látszik, hogy nem csupán önmaguk, vagy szüleik eltökéltsége, hanem értő,  a tehetségben és a tudásban hinni tudó művelt támogatókra volt szükség ahhoz, hogy a csodagyerekek tudása ne csak a mecénások, hanem az egész emberiség jövőképét tudja szolgálni.

A felsorolás szintjén pár ilyen csodagyerek és támogatóik a történelemből:

Leonardo ser Piero da Vinci (1452. április 15. – 1519. május 2.) 

olasz származású polihisztor, azaz: festő, tudós, matematikus, hadmérnök, 

feltaláló, anatómus, szobrász, építész, zeneszerző, költő és író.

A Vinci melletti Anchianóban született Toszkánában, Itáliában. Sokan elsősorban festészetéről ismerik, sokak szerint viszont ő volt minden idők legműveltebb embere. Alapfokú iskoláit szülővárosában végezte. 1469-ben Firenzébe utazott, ahol belépett Andrea del Verrocchio festő műtermébe gyakornoknak. A festőműhely művésziskola is volt egyben, a korabeli tehetségápolás területe, ahol a művészethez szükséges alapokat elsajátítva tudott továbblépni saját stílusának kialakításában Leonardo. 1482-ben elnyerte Milánóban Lodovico Sforza herceg udvari tudósának és művészének állását. Így nemcsak megbízásokhoz, megrendelésekhez jutott folyamatosan, de a szellemi szabadsága és fejlődése is biztosítva volt. 

Wolfgang Amadeus Mozart  (Salzburg, 1756. január 27. – Bécs, 1791. december 5.)